Nem tudom mit érzel, és azt sem szeretsz-e még... Nem tudom, hogy szíved volt-e igazán enyém...Tudni akarom a jót, vagy a rosszat... De ilyen döntést csak a te szíved hozhat... Szúrd belém a tőrödet és forgasd meg kétszer... Vagy az isten szerelmére, mutasd ki mit érzel..
Úgy megyünk el egymás mellett, mint két ismeretlen!
Mintha meg se látnánk egymást, szemünk meg se rebben!
A TE szíved úgy dobog, hogy szinte ide hallatszik,
mégis kemény, mint a gyémánt, törik, de nem hallik!
Megyünk szótlan egyik balra, másik jobbra.
Büszkeségtől szenvedünk, de egyikünk se mondja!
Letagadjuk, hogy szívünkben mind a ketten vérzünk!
De az utca két sarkáról mégis visszanézünk!!
Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
a lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
s irigykedünk minden szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, hogy vennénk észre,
hogy könnyei égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk,
hisz akkor is sírunk, ha nevetünk...
Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi...
Nem vagyok más, csak egy jó barát, Ki mindnekinek mindent megbocsát. Ha valami fáj, hozzám jönnek sírni, De, ha nekem fáj, nem hiszi el senki
Minden ember számára van egy olyan személy, aki miatt énekel, miatta sír vagy nevet.. ez igaz. Nekem ez az ember te vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése