Ne félj

Hagyd játszani

Elcsendesült gondolataid

Legalább az álmok ujjait

Ne szorítsd ökölbe...

.

Miért akarsz a hideg betonon

Elszánt tömegben vonulni?

Miért nem mersz hunyt szemmel

Ringatózni a Vágy-öbölben?

.

Félsz. Tudom.

Mondanod sem kell.

Látom a csonkának vélt,

Vérző, félig-eltemetett lelket...

.

Mintha ólommal béleltek volna

Úgy vánszorogsz át

Az egyforma napok

Kőzuhatagai között.

.

De vár Rád egy kavargó perc

És repülsz, a Felhő magas, de Tiéd

Minden álom megtart, ha hiszel

Itt egy álom, vedd el; ne félj!