Elmerengek. Gondolkodom és nem tudom mi tévő legyek. Néha elkalandozok. A fantázia világába csöppenek, ahol megpróbálom leegyszerűsíteni a dolgokat. Egy olyan világot képzelek el magamnak, ahol minden teljesen az ellentéte annak amiben most élek. Itt minden annyira békés, annyira nyugodt és olyan egyszerű. Legszívesebben itt maradnék. Ebben az álom világban. Ezen a helyen felhőtlenül boldog vagyok és nincsenek problémáim. Érzem, hogy ez nem a valóság, de szeretek itt lenni. Viszont tudom, hogy egyszer muszáj felébrednem és talpra állnom. Bármi is történt a múltban el kell felejtenem, de legalábbis túl kell lépnem rajta. Az álomból meg kell próbálnom valóságot csinálni. A békét és a nyugalmat elérhetem a való világban is. Teljesen tökéletes sem én nem leszek, sem a világ, de ha jó dolgokat teszek, talán megközelíthetem. Végre el kell fogadnom magam olyannak, amilyen vagyok, csak akkor élhetek boldogan és kiegyensúlyozottan., ha meg vagyok elégedve magammal. Legfőbbképpen a lelkemben kell „rendet” tennem. Az egész eddigi életem egy hazugság volt. Minden fontos és lényeges dolgot elvesztettem és egyfajta védekező mechanizmusként hoztam létre a saját kis világomat, ahová szinte senkit nem engedtem be. Féltem, sőt félek most is, de ha nem merek változtatni, akkor később még nehezebb lesz és, akkor már nem tudok majd mit tenni. Segíteni nem tud senki, csak én magamon. Meg kell tennem, még ha nehéz is. Az élet egy hatalmas színház, amiben mi magunk vagyunk a főszereplők. Meg kell hát tanulnunk élni, hisz élni érdemes, mert mindenki boldog lehet. Bíznunk kell önmagunkban és a képességeinkben és akkor bármi, de bármi sikerülhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése