Olyan jó néha egyedül lenni, elvonulni a világtól, örömben, bánatban elgondolkodni, és érezni, hogy most valami fontosat kell átgondolnom..Bárcsak itt lennél velem!!!!!A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm.....

2011. október 3., hétfő

Gabriel utóhang




A dal a vágyról szól, benne Gábriel angyal eljövetele mint egy álombéli jelenés történik meg, s az égi szerelem hírnökével boldogan hagyjuk el az érzéketlen világot. Gábriel csókjától elégünk és újjászületünk. Érintése a magányból való megváltást, a megtisztulást hozza el, miközben nagyon is földi vágy hevít minket.Nem mindennapi slágerről van tehát szó, amelybe mást érthet bele a hívő, az agnosztikus vagy az ateista ember, de az biztos, hogy a dal szépsége mindenkit magával ragad.

Tudod,nevetve jöttem a világra,tréfának véltem az egészet.Aztán gondosan, szépen, türelemmel megtanítottak sírni.Most már megy folyékonyan.Van az úgy, hogy ember hol hisz, hol pedig nem hisz álmai beteljesülésében. Én többnyire nem hiszek, mégis a nap huszonnégy óráját álmodozással töltöm. Az évek során gyakran megfogadtam, hogy megtanulok örülni az apró dolgoknak is,azt hittem így sikerül...!-de igazából soha sem éreztem, hogy sikerült volna. Szinte folyamatosan éreztem az élet semmitmondó ízét, hitvány módon mindig többre vágytam, mindig mást akartam, mint az, ami adatott...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése