Indián nyár

Tudod, még sohasem voltam olyan boldog,

mint akkor, azon a reggelen,

Sétáltunk a folyóparton, és a hullámokat néztük.

Ősz volt; de azért még sütött a nap.

A fákon piros és sárga levelek remegtek.

Az angolok ezt úgy hívják: Indián nyár.

De nekünk csak ősz volt, egyszerűen csak ősz.

Fehér ingeden megcsillant a fény,

És én emlékszem - pontosan emlékszem, hogy mit mondtam neked.

Egy év telt el azóta, egy század, egy örökkévalóság.

Ma nagyon messze vagyok attól az őszi reggeltől,

Ülök a folyóparton, és rád gondolok.

Hol vagy most? Mit csinálsz?

Eszedbe jutok-e még néha?

Egyedül nézem a hullámokat,

Látod, kijöttem ide.

Lefekszem a parti homokra, és emlékezem.

Emlékezem a víz kékjére, a napsugárra,

és a boldogságra, amit elvesztettem.

Egy örökkévalóság telt el azóta

egy század, egy év.

Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk,

S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen.

Életünk, megszépíti egy fénysugár,

elkísér az indián nyár.